Rendszeresen hallgatok beszélgetéseket nálamnál okosabb emberekkel. Mivel az adott területen műveltebbek, tapasztaltabbak nálam, számtalanszor csapok a fejemre: basszus ezt tényleg így kéne csinálni.

Itt jön be egy döntési helyzet, ahol szerintem nagyon sokszor rosszul választunk, ugyanis:

  1. Hallgathatnám tovább a beszélgetést,
  2. Vagy megállítom egy pillanatra, felírok magamnak egy emlékeztetőt az adott ötlettel.

Az első pont eredményét felesleges ecsetelném, hiszen valóban nincsen: változás ugyanis nem történt. Meghallgattam a gondolatokat, persze. Valahol belül lehet el is raktározódott valami, és majd egyszer felszínre tör, de azért lássuk be: nem ez a legvalószínűbb forgatókönyv.

A második pont azonban előrelépéssel, fejlődéssel kecsegtet! Ilyenkor általában a saját helyzetemre adaptálom az adott ötletet, majd cselekszem. Rendszeresen. Mert cselekvés nélkül nem megy!